Utazások valós és képzeletbeli tájakra
A Kolozsvári Művészeti Múzeum, a Kolozs Megyei Tanács fennhatósága alatt működő megyei érdekeltségű közintézmény meghívja, 2025. július 2-20. között Arnold Gross képzőművész „Utazások valós és képzeletbeli tájakra " című emlékkiállításának megtekintésére. A kiállítás megnyitójára 2025. julius 2-an, szerdán 18 órától kerül sor. Jelen kiállítás az Arnoldo Galéria és kávéház, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet és a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa együttműködésével valósult meg.
Gross Arnold (1929-2015) születésének 95. évfordulója alkalmából a művész olyan témáit mutatjuk be, amelyek az életmű egészén átívelnek: a szülőház és a kert, Torda és környéke képi megfogalmazásától haladunk egyre tágabb körökben a hazai tájak, külföldi városok, majd a képzeletbeli vidékek felé.
A szülőföld, az erdélyi Torda cementporos kisvárosában álló szülői ház, benne édesapja műterme, az édesanya virágoskertje, a környező dombos vidékek, a Tordai-hasadék, az Aranyos-völgye, a Körös-vidéke, Torockó, a segesvári utak emléke mind-mind végig kísérik Gross életútját. Az udvaron, az édesapja által felállított hinta ácsolt kerete egyik visszatérő, emblematikus motívuma lett több, későbbi művének is. „Nekem Torda a biztonságot jelentette, a védettséget, amit apámék nyújtottak tizenhét éves koromig.” – nyilatkozta később.
Műveinek java része a rézkarc nagy múltú és nagy mesterségbeli tudást igénylő technikájával készült. Kompozícióit ötvösművi finomságú megmunkálás jellemzi, amivel fantáziavilágának különös teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen. Meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot teremtett, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával fűszerezte.
Központi témája a művészet és a művészlét maga. Gross számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat, mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.
Gross korai önarcképein rajzoló önmagát jeleníti meg, később inkább önironikus, alakváltó szerepekben, frakkos madárként vagy szépséges viráglányok után sóvárgó kecskeként. Közvetve azonban minden képének ő maga a főszereplője, valamennyi festőművész, alkotóművész Gross alteregója.
A tordai szülői ház műterme és kertje Gross emlékezetében paradicsomi édenkertként ölt formát, ami a teljes életet jelentő művészi alkotómunka háborítatlan színtere (Tordai műterem, Emlékek kertje). Ebben a sajátos térben békésen megférnek egymás mellett a mitikus képzelet teremtményei és a modern technikai világ masinái, és valamennyit a teremtő művészi képzelet hozza közös nevezőre (Beszélgetések a barátságról).
A táj, a természet csodavilága mellett Grosst kezdettől foglalkozatja a városi tér is. Korai műveinek témája a kisvárosi idill (Kertvárosi álom, Kisvárosi álom), megannyi furcsa, de szerethető lakójával. Ebből a tordai gyermekéveket megidéző, védett közegből utazásai révén lépett ki. Előbb Budapestet lakta be és írta át képzelete (Budapest, a kék álmok városa). A hatvanas évek közepétől pedig már örömmel kísérte el személyesen is külföldi tárlatait.
A kiállítást a 10 éves Gross Arnold Galéria saját archívumából válogatta a hagyaték gondozója, a galéria vezetője, Gross András. A kiállítási szövegeket Révész Emese tanulmányának felhasználásával szerkesztette Gross András.
