Képek

Bánffy-palota

A kolozsvári Bánffy-palota – a kolozsvári Művészeti Múzeum épülete – Kolozsvár legfontosabb barokk épülete, a XVIII. századi romániai építészet egyik sarokköve, a szobordíszek Anton Schuchbauer nevéhez fűződnek. Az épület A kategóriás műemlék.

Johann Eberhard Blaumann német építész építette 1774-1785 között, gróf Bánffy György (később Erdély kormányzója) magánlakásaként. Ezt követően az épület más rendeltetéseket kapott: protokoll rezidencia, Nemzeti Kaszinó, bérház és kereskedelmi helyiségek, ipari vállalatok székhelye. 1925-ben mozit építettek az épület udvarán.

1956-ban a palotát az 1951-ben létrehozott Művészeti Múzeumnak adták. 1960-74 között a palotában átfogó helyreállítási munkálatok zajlottak. A múzeum 1962-ben költözött a részben felújított palotába, 1965-ben nyitották meg a nagyközönség számára.

Jelenleg Kolozs megye állami tulajdonában van, és a kolozsvári Művészeti Múzeum adminisztrálja. 

Négy szárnyból áll, amelyek a téglalap alakú belső udvar körül helyezkednek el. Az utcáról a belépés (Főtér felől) egy hármas, monumentális galérián keresztül történik, a palota fő termei irányába nyílva, amely a nyugati szárnyban találhatók. 

A többszintes palotaterv a kortárs nyugat-európai városi paloták stílusát követi: négyszög alaprajz belső udvarral, amelyet négy szárny zár, manzárd típusú tető, külső homlokzatok, illetve többszintes belső folyosók nyílnak a belső udvar irányába árkádokkal a földszinten és oszlopcsarnokkal az emeleten.

A főhomlokzat tetőterének központi motívuma a Bánffy-család címere, amelyet szárnyas és koronás griffmadarak támasztanak. A címer körül ókori istenségek szobrai, Anton Schuchbauer szobrászművész munkái sorakoznak (Mars, Pallas Athéné, Diána, Apollo, Perszeusz, Herkules), a szobrok elrendezése a szimmetria elvét követ, amely az egész épületre jellemző.

A monumentális arányok és a homlokzatok felületei az emeleti erkéllyel, az ókori istenségek szobrai, a belső díszítő elemek sajátos külalakot biztosítanak a palotának, amely a kor európai művészeti irányzatába igazodik. 

Az eredeti belső dekorációt a nyugati szárny emeletén a legjobb állapotban őrizték meg. A könyvészeti leírásokból tudni lehet, hogy itt volt a rezidencia legigényesebb része: két teremsor, az öt szoba a tér felé nézett – a palota legreprezentatívabb terei, gazdag díszítéssel: lambéria és faredőnyök, fehérre festve, dombornyomásos és aranyozott díszítéssel, nagyon elegáns megjelenéssel.