Ioana Iacob egyéni kiállítása

A Kolozsvári Művészeti Múzeum, a Kolozs Megyei Tanács fennhatósága alá tartozó közintézmény, szeretettel meghívja Önöket 2025. október 16. és november 2. között Ioana Iacob képzőművész egyéni kiállítására.

A hivatalos megnyitó 2025. október 16-án, csütörtökön, 17 órakor kerül megrendezésre.

Kurátor: Bogdan Iacob.

Ioana Iacob (sz. 1987, Kolozsvár) képzőművész, akinek munkássága a kortárs lét ellentmondásait kutatja — az élet öröme és a vég elkerülhetetlen szorongása között feszülve. Festményeiben a testek és terek az élet törékenységének és intenzitásának tükreivé válnak — helyekké, ahol az intimitás és a nyugtalanság együtt élnek. Műveit áthatja a tisztán érzéki látásmód, amely feltárja a szépség és az elmúlás, az életöröm és a csend közti feszültséget.

Iacob számára a festészet ezen ellentmondásos állapotok megtestesítésének folyamata — az érzelmi tanúságtétel és a költői ellenállás formája.

A művész a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervező Egyetemen végzett, ahol 2020-ban vizuális művészetekből doktorált, és tanulmányokat folytatott Belgiumban, Németországban, Franciaországban és Olaszországban. Egyéni kiállításai közül kiemelkednek a Matca Art Space (Kolozsvár), Laika Art Space (Bukarest) és Mie Lefever Gallery (Belgium) tárlatai. Számos nemzetközi csoportos kiállításon is részt vett, többek között a Galerie Martin Kudlek (Köln), David Kovats Gallery (London), Patrick Heide Contemporary Art (London), LARM Galleri (Koppenhága) és Plan B (Kolozsvár/Berlin) galériákban.

„Két lelkiállapot – egyszerre mélyebb, ugyanakkor kevésbé körvonalazható, mint az érzések, érzelmek vagy „rezgések” – valószínűleg minden ember számára elkerülhetetlen: joie de vivre és angoisse de mort.

Többnyire hívatlanul érkeznek, szinte lehetetlen tudatos akarattal előidézni vagy elnyomni őket. A lény legmélyebb rétegéhez tartoznak, birodalmuk a rezdülő nephesh, nem pedig a pszichológia megosztott psyche-je.

Mindkettő elől menekülünk (igen, a paradoxon csak látszólagos) – talán ma még lázasabban, mint valaha –, a pillanatnyi örömök (sőt, eksztázisok) könnyedségébe, vagy a különféle, főként társadalmi-politikai gnoszticizmusok halálos sterilizáltságába.

Mindkét lelkiállapot mélyen spirituális, és a vallásos lét alapvető, elengedhetetlen feltételeit képezik.

A kortárs korszak egyik legnagyobbra becsült festője egyszer azt mondta, hogy a kortárs művész számára – az egyidejűleg hatalmas és édes teher, a művészettörténet és a stílusbeli szabadság súlya alatt – a legnehezebb kérdések: „mit fessek?” és „hogyan fessek?”.

Ioana Iacob – olykor festés közben tudva, máskor utólag megértve az őt elárasztó művek által – immár több mint tizenöt éve következetesen válaszol az első kérdésre: festményeiben, a látszólagos sokféleség és a felszíni témák csalóka könnyedsége mögött, mindig ugyanazokat a mélységi témákat testesíti meg: joie de vivre és angoisse de mort.

Másfelől, szinte nevetségesen tehetséges a színek kezelésében, robbanékonyan kísérletező és fáradhatatlanul termékeny, Ioana Iacob szerencsére még nem adott határozott, száraz választ – az „art world” kategorizáló rendszereinek esetleges örömére – arra a kérdésre, hogy „hogyan fessek?”.

A Bloom and Doom kiállítás ezért mentes minden festészeti közhelytől, egészében idegen a hashtagek világától, és elragadóan frusztráló (ahogyan csak kevés művészet lehet): egyszerre világosan koherens és nyugtalanítóan sokféle, érzéki és entrópikus, elegánsan játékos és kifinomultan szigorú.”

(Szöveg: Bogdan Iacob)