Az Erdélyi versei című antológia 2018-ban kezdett formát ölteni. Ma már 150 név szerepel benne – minden rangból, korosztályból és Erdély minden szegletéből.
A kötet az otthonról és a tűzhelyről szól, történelemről és megpróbáltatásról, tájról és kiváló emberekről, vágyról és sóvárgásról, fájdalomról és reményről. Ünnepélyes, de olykor könnyed játékosságot is kivált. Emlékhely és a jövő gondolásának alapja. A magányról és a közösségről egyaránt szól. Egy nép hosszú időn átívelő életéről és a mindennapokról, amelyeknek alakot és gyökeret ad. A megbékélésről és a meg nem békélésről. Az emberekről.
Nem lezárt, bármikor növekedhet. Erdélyi nőként, máramarosi és nagyszebeni gyökerekkel számomra az otthon az erdőkkel és dombokkal körülvett helyeket jelenti. A tekintet nem akad el bennük, hanem megtámaszkodik rajtuk, felismeri tájékozódási pontjait, és nyugodtan álmodhat a távoli távlatokról.