A SZÉPSÉG ARCHETÍPUSAI az európai művészetben a Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményéből

A Kolozsvári Művészeti Múzeum (MACN), a Kolozs Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó megyei jelentőségű közintézmény, 2026. május 6. és június 14. között rendezi meg „A szépség archetípusai az európai művészetben a Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményéből” című kiállítást, a múzeum saját műtárgyállományából válogatva.

A női és a férfi szépség ideálja egyaránt olyan téma, amely bűvöletben tartja és tartotta mind a művészi képzeletet, mind pedig a mindennapi élet hétköznapi szemlélőjét. A testi kiteljesedést az idők során a szellem tökéletességének tükröződéseként értelmezték; a szépség archetípusainak tárgyköre minden korszak kedvelt témája volt, a neolitikum termékenység-istennőitől napjaink androgün ideáljáig.

Fordítsuk azonban tekintetünket a 17. század idealizált szépsége felé, amely szorosan követte azt az antik toposzt, miszerint több tökéletes részletet egyetlen idealizált testben kell egyesíteni. Emlékezzünk Zeuxisz történetére, aki Trójai Heléna alakját Kroton öt legszebb hölgyének vonásaiból festette meg. A vizuális szelekció eredményének mágikus ligetekbe és pazar díszletek közé való helyezése szoros összhangban állt a kor költészetével és irodalmával. Így, a gyönyörködés túlmutatott a tisztán vizuális élvezeten, és egyúttal más érzékszervi élményeket is kiváltott, az érzékek szinesztiáziájára törekedve.

A témaválasztás célja ugyanakkor egy ízelítőt nyújtani a múzeum európai művészeti gyűjteményéből, amely közel fél évszázadon át hozzáférhetetlen volt a nagyközönség számára. A festmények a kolozsvári közösség kultúrtörténetének egy szeletét tükrözik, valamint annak rokonságát az ország jelentős gyűjteményeivel, nevezetesen a Bukaresti Művészeti Múzeummal, a nagyszebeni Brukenthal Múzeummal vagy a Temesvári Nemzeti Művészeti Múzeummal.

A válogatás a Seicento (Varotari, Liberi, dal Sole) mágikus-mitológikus világába kívánja kalauzolni a nézőt, a Settecento (Nazari) és az Ottocento (Károly) apró hangsúlyaival. Elsősorban a bűvös ligetekben, saját budoárjukban vagy mitológiai állatok társaságában megörökített női szépség dominál, azonban a tárlat helyet ad egy zenélő ifjú (efébosz) idealizált szépségábrázolásának is, amely túlmutat a látványon, és a néző auditív képzeletét is megszólítja.