Radu Șerban. Intervallum
Tárlat megnyitó
Radu Șerban. Intervallum
2025. június 25. – július 20.
Megnyitó: 2025. június 25., 18:00
Meghívottak:
Horea Avram, műkritikus
Kancsura István, festőművész
Florin Gherasim, muzeográfus
Radu Șerban képzőművész, aki egyaránt aktív szereplője a hazai és a nemzetközi művészeti szcénának. Művészeti munkásságát a következetesség, a reflexió és a vizuális kifejezésmódok folyamatos keresése jellemzi. A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem egyetemi tanára, ahol 1990 óta folytat oktatói tevékenységet. 2006-ban megszerezte a vizuális művészetek doktora címet. Tanulmányait a bukaresti „Nicolae Grigorescu” Képzőművészeti Intézet festészet szakán végezte. Művészeti rezidenciák és kutatói ösztöndíjak révén dolgozott Olaszországban, Spanyolországban és Kanadában is. 1997 és 2002 között, egyéni rezidencia keretében Torontóban élt, és a Visual Arts Ontario tagjaként tevékenykedett.
Alapítója a zsibói Botanikus Kertben évente megrendezett „Művészet a kertben” nemzetközi képzőművészeti szimpóziumnak, amely az évek során nyolc országból több mint száz művészt hozott össze. Emellett számos kortársművészeti kurátori projektet és kiadványt kezdeményezett és vezetett.
Több mint 30 egyéni kiállítást rendezett, többek között:„Intervallum”, Kolozsvári Művészeti Múzeum (2025), „Continuum”, Kolozsvári Művészeti Múzeum (2020), „Vizek és simítások”, Brâncoveanu-paloták Kulturális Központja, Mogoșoaia (2018), „Glissando”, Arcade 24 Galéria, Beszterce (2016), „TransAparențe”, Kolozsvári Művészeti Múzeum (2010), „Nyomok”, Kolozsvári Művészeti Múzeum (2006), „Objects from Within”, Teodora Art Gallery, Toronto (2002), „Desemne”, Pantheon Galéria, Kolozsvár (1996).
Számos hazai és nemzetközi csoportos kiállításon vett részt, többek között: „Reconfigurációk 2024”, Jászvásári Művészeti Múzeum (2025), „Puls 21”, MNAC, Bukarest (2023), „De Facto”, BWA SOKÓŁ Galéria, Nowy Sącz, Lengyelország (2023), „Embracing Dialogues”, DCS Contemporary Galéria, Karlsruhe, Németország (2021), „Az elveszett paradicsom”, Brukenthal Kortárs Művészeti Múzeum, Nagyszeben (2019), „A Kortárs Művészetek Centenáriumi Szalonja”, MNAR, Bukarest (2018), „Objects from Within”, Teodora Art Gallery, Toronto (2002), Torontói Nemzetközi Művészeti Vásár (2002), „Romanian Painting”, De Boog Galéria, Hollandia (1997).
Pályafutása során több mint 30 szimpóziumon és alkotótáborban vett részt. Számos rangos díjjal ismerték el munkásságát: A Nemzeti Szalon festészeti díja (2016), A Kulturális Minisztérium által adományozott Kiválósági Trófea kurátori tevékenységéért (2014), A Romániai Képzőművészek Szövetségének Ifjúsági Díja (1993).
Művei számos közgyűjteményben megtalálhatók: MNAC Bukarest, Kolozsvári Művészeti Múzeum, Jászvásári Művészeti Múzeum, Oláhszentgyörgyi Összehasonlító Művészeti Múzeum, Transilvania Bank, Kolozsvár, Szilágy Megyei Kulturális és Művészeti Központ.
Magángyűjteményekben fellelhető munkái: Kanadában, Olaszországban, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Svájcban és Hollandiában.
Az „Intervallum” című kiállítás szimbolikus világának mélyebb megértéséhez kulcsszavakra van szükség, amelyeket maga a művész ad meg: átmenet, kapcsolat valami és valami más között, felfüggesztett idő, valóság/sugallat – belső világ… Az „intervallum” fogalma nem egyszerű kérdés: filozófusok, esztéták és gondolkodók számos megközelítésből vizsgálták már, és noha sokféleképpen értelmezték, abban egyetértettek, hogy nem csupán hiányt, hanem a különbözőség dinamikus terét jelenti – egy olyan viszonyt, amely lehetővé teszi a másságot, a változást, az értelmezést. Éppen ezt a teret határozta meg a művész saját kiállításának kontextusaként.
Horea Avram – részlet az „Az Intervallumról” című írásból, a kiállítási katalógus szövegéből
Az „Intervallum” nem csupán e kiállítás címe, hanem egy belső állapot metaforája is – egyfajta reflexiós tér, ideiglenes felfüggesztés a múlt és a közelgő jövő között. Egyúttal lehetőség a visszatekintésre: nosztalgiával, tisztánlátással és hálával. Egy művész életében vannak csendes határpontok – olykor az életkor jelöli őket, máskor csupán az idő, a munka és a hátrahagyott nyomok tudata. Számomra ezek a nyomok maguk a művek: látható töredékei az emberi létezésnek, egy olyan útnak, amely folyamatosan az egyensúlyt keresi a belső és külső, a forma és jelentés között.
Radu Șerban – részlet a „2025: Egy szakasz utóhangja” című írásból, a kiállítási katalógus szövegéből
